Anna Margit Vaszary János tanítványa volt. 1938 és 1941 között a nyarakat férjével, a szintén művész Ámos Imrével, valamint többek között Vajda Lajossal és Vajda Júliával, Korniss Dezsővel, Rozsda Endrével, Barta Lajossal, és Bán Bélával Szentendrén töltötték. Korai munkái a posztimpresszionizmus szellemiségében készültek, azonban érdeklődése később a lírai szürrealizmus felé fordult. Művészete a második világháború után teljesedett ki, ebben a korszakban is aktív résztvevője volt a szentendrei művészkörnek. Az 1945-ben alapított Európai Iskola tagja volt. Műveinek visszatérő alakjai a különféle groteszk, bábúszerű figurák, amelyek sokszor geometrikus, leegyszerűsített, absztrahált formái szürreális hatást keltenek. A különböző szerepekben megfestett bábszerű alakok átvitt értelemben sok esetben a festő önarcképeként értelmezhetőek. A művész Angyal (A megszállott) című tusrajzán megörökített, szinte csontvázzá csupaszított nőalakjának megformálásában a gyermekrajzok egyszerűsége, valamint a figura népművészeti jellege keveredik a szentendrei iskola grafikai hagyományaival.
