Jovánovics György a hatvanas évek végén indult IPARTERV-generáció tagja. Szervezője és résztvevője volt az IPARTERV Székház kultúrtermében megrendezett kiállításoknak (1968, 1969), melyek célja az új nemzetközi trendek, a figuratív és az absztrakt tendenciák egymás mellett történő bemutatása volt. Munkásságát műfaji sokoldalúság jellemzi, alkotásai sokszor installatív jellegűek. Létrehozott műveinek leggyakoribb anyaga a gipsz. Művészi kérdésfelvetései a valóság és a lenyomat viszonyára, illetve annak egyszerre konkrét és absztrakt minőségeire vonatkoznak. A hetvenes évek második felétől kezdve konceptuális fotóhasználattal is kísérletezett. 1995-ben Jovánovics képviselte az országot a Velencei Biennálén, ahol a művész 1965 és 1995 között készített műveit láthatta a nemzetközi közönség. Az 1994-ben készült négyzetes gipszrelief felületét mélységében néhány milliméter eltérésű négyzetek, téglalapok hálózata szövi be. A térbeliséget a síkból hangsúlyosan kiemelkedő három építészeti struktúrát idéző geometrikus forma érzékelteti, a dombormű felszínét pedig a szintkülönbségek miatt érvényesülő finom fény-árnyék hatás teszi mozgalmassá.
