Zöld alapon harcoló II. világháborús harcoló katona
Fk.: Dr. Bende István Pallas nyomda Budapest
Konecsni György által tervezett plakát, jelzett. Kenyeret törve felező két kéz szimbolikus ábrázolása buzdít a takarékoskodásra.
Konecsnyi a magyar reklámgrafika jelentős alakja.
Pályaképe:
1927-1931: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Rudnay Gyula. 1932-ben államellenes izgatásért bebörtönözték. 1934-ben és 1936-ban elnyerte a Nemzetközi Idegenforgalmi Kongresszus Faud-serlegét; 1936: Iparművészek Egyesületének ezüstérme; 1937-ben plakátjaiért Grand Prix-t, a magyar pavilon egyik termének megtervezéséért Diplome d’Honneur-t kapott a párizsi világkiállításon. 1939-ben három plakátjával Grand Prix-t nyert a Milánói Triennálén; az Iparművészeti Társulat aranyérme; 1948: Köztársasági Érdemrend arany fokozata; 1950, 1952: Kossuth-díj; 1954: Munka Érdemrend arany fokozata; 1968: érdemes művész. 1946-1954 között a Magyar Iparművészeti Főiskola alkalmazott grafikai tanszékének vezetője volt. 1954-1957: a Honvéd Stúdió tagja, 1964-1970 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafikai tanszékének vezetője és a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. Kísérletező szellemű, sokféle műfajt és technikát felölelő életművének legizgalmasabb szakaszát kétségtelenül a modern tömegkommunikáció elveit hasznosító plakátjai képezik. A kevés motívumból szerkesztett, ötletgazdag falragaszok (Bakon, 1936; Gáz hűt és fűt, 1937; Állatkert, 1937) új utat nyitottak a műfaj hazai történetében, s már a 30-as években világhírt szereztek alkotójuknak. 1945 után készült mozgósító erejű politikai plakátjai (Soha többé!, 1945; A kenyér itt kezdődik, 1947) közérthető szimbolikájuk és célratörő, ám az artisztikumot sem nélkülöző kompozíciójuk révén sokban hozzájárultak a korszak eszményeinek be- és elfogadásához. Hasonló koncepció jegyében festette az 50-es évek első felében nagy történelmi pannóit is, melyek közül a Dózsa táborozását megjelenítő – Kádár Györggyel közösen kivitelezett – Vihar előtt című kompozíció a legismertebb. A 60-as évektől a murális, közösségi terekbe szánt műfajok felé fordult érdeklődése, több mozaikot, sgraffitót, dekoratív falfestményt készített állami megrendelésre. Ezekben a munkáiban a feladat jellegének megfelelően előadásmódja elvontabb, intellektuálisabb – előszeretettel alkalmazta a stilizált geometrikus formákat, illetve a szürrealisztikus képzettársítások meglepő vizuális képleteit. Ugyanakkor nem mondott le a társadalmi felelősségtől fűtött figurális ábrázolásról sem, ennek jegyében alkotta meg élete utolsó évtizedében nagy hatású grafikai ciklusait, köztük a könyv alakban is megjelent Bánk bán-illusztrációkat (Budapest, 1968) és a Magyar nyelv története (Budapest, 1972) című – nyelvemlékeink irodalmi és legendabeli hagyatékát feldolgozó – pompás sorozatát. Mint pedagógus és művészetszervező is beírta nevét századunk magyar művészettörténetébe, irányításával nőtt fel az új reklámgrafikus nemzedék.
Forrás: https://artportal.hu/lexikon-muvesz/konecsni-gyorgy-738/
