Az 1970-es évek elejéről származó Állatok tánca – Néger kórus című kép egy 1925-ben készült kompozíció újraalkotott változata. Az eredetihez képest csak némileg tér el színritmusában és néhány kisebb formaelemében, de mind szemléletében, mind motívumaiban és szerkezetében megegyezik vele. A festői életút korai, progresszív, bauhausos inspirációk alatt álló kibontakozásának folyamatában elhelyezve az 1925-ös kompozíciót Hornyik Sándor így ír Bortnyik weimari fejlődéséről, valamint magáról a műről, mely alapján az 1973-as variáció készült:
„[Bortnyik] Először szakított a képarchitektúrák síkszerűségével, s kompozíciói egyre plasztikusabbak lettek, egyre erőteljesebbé vált bennük a háromdimenziós tér szerepe. 1924-ben aztán geometrikus térkonstrukcióiban is megjelentek az emberi alakok. Ebbe a fejlődési sorba illeszthető bele a Négerek kórusa is. A színpadszerű kompozíció meghatározó eleme az erősen rövidülő, térhatást keltő, szürke lemez. Ez a vízszintes lemez először egy 1923-as művén bukkant fel. A Kompozíció térben címet viselő festmény vízszintes és függőleges lemezei határozzák meg Bortnyik legismertebb művének, a pittura metafisica levegőjét árasztó Zöld szamár terét is. 1925-ös hazatérése után Zöld szamár néven avantgárd színházat is alapított Palasovszky Ödönnel és Hevesy Ivánnal. Elképzelhető, hogy egy itt bemutatott darab inspirálhatta a Négerek kórusát. A kompozíció tere ugyan színpadszerű, de a háttér halványodó háromszögeivel és sárga körével Bortnyik erőteljes tájatmoszférát teremt. Ebbe helyezi bele a primitivizmus eszköztárát kiaknázva zseniális néger figuráit.”
