Másik elterjedt neve törékeny gyík. Mindkét név jól jellemzi a faj legérdekesebb tulajdonságát, hogy bár nincsenek lábai, mégsem kígyó. A lábatlangyík-alakúak alrendjébe tartozó fajok (melyek közül hazánkban kettő fordul elő) valahol a gyíkok és kígyók között állnak az evolúciós fejlődésben, de jóval közelebbi rokonai a gyíkoknak. Jól bizonyítja ezt olyan tulajdonságai, amelyek kifejezetten a gyíkokra jellemzők: fejalakja, van szemhéja, így be tudja csukni a szemét, veszélyhelyzetben le tudja dobni a farkát, nincsenek méregfogai és az egész állat jóval tömzsibb kinézetű, mint a valódi kígyók. Erdővidékeinken elterjedt, mérsékelten gyakori: a Dunától nyugatra a képen is látható lábaltan gyík, attól keletre, főként az Északi-középhegységben a kékpettyes lábatlangyík él.
