Baranyay András a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, ahol Bernáth Aurél tanítványa volt. Pályája az 1960-as évek végén indult, 1969-ben résztvevője volt a második IPARTERV kiállításnak, ahol tondó alakú, szűk kivágásuk miatt a felismerhetőség határát súroló kezeket és más testrészleteket ábrázoló litorgárifáival szerepelt. Az Ipari Épülettervező Vállalat (IPARTERV) Székházának kultúrtermében megrendezett kiállítások (1968, 1969) célja az új nemzetközi trendek, a figuratív és az absztrakt tendenciák egymás mellett történő bemutatása volt. 1972-ben a Galántai György által működtetett, a neoavantgárd művészeknek kiállítási lehetőséget nyújtó balatonboglári kápolnatárlaton is bemutatta műveit. Korai munkái részben a pop-arthoz köthetőek, azonban pályájának későbbi szakaszára jellemző a konceptuális fotóhasználat is. A művész a fotót alapanyagként kezelte, azt különféle technikákkal kiegészítve hozta létre alkotásait. A hetvenes évek kezdetétől készített festékkel, vegyszerrel átfestett, átszínezett fotókat. A nyolcvanas évek elején a kézábrázolások és az önportrék mellett érdeklődése a csendéletek felé fordul. A Beállítások című, színezett fotósorozata, melyen szűk kivágatban egy könyvet lapozó kéz egymásra montázsolt beállításai láthatóak, egyfajta önvizsgálatnak tekinthető.
