A magyar plein air festészet kiemelkedő képviselője, a szolnoki művésztelep alapító tagja és legrangosabb mestere, Fényes Adolf 1904-ben festette meg népi zsánerképeinek egyik legszebb darabját, a Magyar Nemzeti Galériában található Babfejtők című képet. Három paraszti figura nyugalmas munkába merülve ül a nyári verőfényben ragyogó udvaron, melyre élénk árnyékot vetnek a környező fák, tetők és házfalak. A tiszta, üde színfoltokból megformált figurák harmonikus egységbe olvadnak a napsütötte udvar, a piros kémény és a fehéren fénylő házfalak világos felületeivel. A végső kompozícióhoz képest a Kövesi-gyűjteményben lévő kisméretű változaton a színárnyalatok és -reflexek dekoratív összhatása kevésbé intenzív, az impresszionisztikus fény-árnyék ellentétek még nem annyira felfokozottak, ahogyan kevésbé plasztikus a figurák megformálása is. Lényegében és szerkezeti részleteiben azonban már itt is csaknem teljesen megvalósított a festői elképzelés. A jól láthatóan vaskos ecsetjárás nyomán kialakult érzékletes faktúra szinte készteti a néző szemét, hogy vonásról vonásra „letapogassa” a kép felszínét.
