1885-től a malmok létesítésének, valamint a meglévő malmok működtetésének feltételei megváltoztak. Megkezdődött az ország vízimalmainak összeírása, állapotuk, korszerűségük felmérése. További üzemeltetésükhöz szigorú engedélyeztetési rendszert vezettek be.
Kizárólag a kultúrmérnöki hivatal szakvéleménye és okleveles mérnöke által készített tervek alapján kezdődhettek meg a munkálatok. Ez magába foglalta a patakszabályozást, mederkotrást, árapasztó csatornák és zsilipek, fenékküszöbök létesítését, pangó vizek lecsapolását, a malom berendezéseinek korszerűsítését.
A Rinya vízrendszerén mintegy ötven vízimalom létesült és működött, ezek egy részét alul- másik részét felülcsapott vízikerék hajtotta.
Nagyatád területén bizonyíthatóan két vízimalom őrölt ebben az időszakban:
Az ott évtizedekig dolgozó, később tulajdonos molnár család után Szollár-malomnak elkeresztelt, alulcsapott vízikerékkel hajtott malom Kiserdő területén állt. Építtetői a Czinderyek lehettek a 19. század elején. Amit biztosan tudhatunk, hogy a vízimalmok országos összeírása és korszerűsítése idején, 1905-ben Meller Manó tulajdona volt, 1911-ben már Lelbach Keresztélyé, akitől 1912-ben Szollár János és Ifj. Szollár József, a malom akkori molnárai vették meg a malmot és az egészen az államosításig a család tulajdonát képezte.
A helyszínrajzot Károlyi Sándor királyi kultúrmérnök készítette 1905-ben. A dokumentum tartalmazza a Rinya-patak kereszt- és hosszelvényének arányos ábráját, a régi árapasztó zsilip szakrajzát, az új árapasztó zsilip tervét és egy Rinya térképet, melyen a várható munkálatokkal érintett rész kiemelésre került.
