Perlmutter figurális paraszti enteriőrjei egészen hollandiai periódusáig nyúlnak vissza, amikor a kortárs hollandokhoz hasonlóan, illetve a régi holland festészet hagyományát idézve előszeretettel festett paraszti tárgyú életképeket és tanulmányokat. Ez a nagy múltú műfaj, melynek a Perlmutter életében is szerepet játszó szolnoki művésztelep körében is kiemelt kultusza volt, az évek során sajátos gazdagsággal bontakozott ki az életműben, különösen azután, hogy a művész és családja 1907-ben a fővároshoz közeli Rákospalotára költözött. Az akkor még önálló és virágzó paraszti közösséggel rendelkező településen alkotta meg Perlmutter azokat a népi motívumok ihlette reprezentatív életképeit, melyek a külföldi tárlatokon a legnagyobb elismerést hozták meg számára. 1915-ben készült a Gyermekek a szobában című festménye, amit a nürnbergi múzeum vásárolt meg egy 1929-es kiállításról. A jelen kép ennek a műnek egyik utólag festett, kisméretű és szűkebb kivágatú változata, amely kompozíciójában teljesen megegyezik az eredetivel. Egy ünnepien fehér tisztaságú szoba tárgyakkal zsúfolt szegletébe nyerünk bepillantást, ahol magasra polcozott, letakart és mintás párnákkal megrakott ágy előtt, díszes abrosszal borított asztal mellett két leány alakja látható. A nagyobbik háttal ül egy széken, kezében könyvvel, piros kendője erősen elüt a szoba kemény, kékes-hideg fehérségétől, hajfonatát csokorba kötött virágmintás kék szalag díszíti. Vele szemben, egy másik szék mellett helyezkedik el a kisebbik lány, akinek fekete fejkendője áll kiugró kontrasztban a környezetével. Itt és hasonló képein Perlmutter a népi díszítőművészettől inspirálva egymással elevenen összecsendülő tiszta színekből formálta meg a csendéletszerűen nyugodt kompozíciót.
