A nagybányai művésztelep második generációjához tartozó Ziffer Sándor fauvista szellemiségű korai remeke ez a csendélet, mely abban az esztendőben készült, amikor Ziffer először utazott el Nagybányára barátja, Czóbel Béla társaságában. Ugyanez év őszén a festő Párizsba is eljutott hosszabb időre, ahol különösen nagy hatást gyakorolt rá Gauguin és Matisse festészete, s ugyanakkor megismerkedett a Cézanne művészetéből kiinduló konstruktív törekvésekkel is. A Csendélet a modern francia festészet Czóbel által közvetített és a párizsi tapasztalatok közvetlen hatása alatt készült. A piros mintás, kékes árnyalatokkal tördelt hófehér terítőn rendkívül intenzív zöld és kék színekben pompáznak a fémesen csillogó robusztus tárgyak. Szinte valószínűtlen testszerűségüket a vastag kontúrok, a nyers színű reflexek, a vetett árnyékok kékes-szürkéi, de mindenekfelett az az erősen rálátásos nézőpont fokozza fel, mely a kompozíció kerekded és kubusos formáinak együttesét keményen összefogott festői képletté tömöríti. A hideg színvilág csökkenti a plasztikus feszültséggel járó közvetlenséget, nem csupán szenvedélyes színélményt, de objektivitást is közvetítve. A tárgyak esetlegesnek tűnő kivágat részeiként, mégis gondosan mérlegelt arányok és viszonylatok szerint helyezkednek el a képfelület egészéhez és egymáshoz képest. A kép „súlypontját” a citrom és a gömbfedeles tányér méretben, színben és beállításban is kontrasztos kettőse alkotja a képsík vízszintes felezőjén, a mértani középpont körül. Szín, forma és tér rafinált kölcsönhatásai szinte a látás ünnepévé fokozzák az egyszerű motívumokból álló festői megnyilatkozást.
