A sárrétudvari Nagy Imre, „a pórok költője” 46 éves korában gyógyíthatatlan betegség következtében hunyt el szülőfalujában 1942. december 6-án. Haláláról csak szűk körben értesültek, így a december 8-i temetésén sem jelentek meg azok az ismert irodalmárok, akik támogatták és elismerték költészetét. A Bihari Múzeumban őrzött gyászjelentés tanúsága szerint az elhunyt költő jó barátja, a bihardancsházai Horváth Lajos parasztköltő is kapott értesítést a temetésről.
Horváth Lajosnak is a Nagy Imrééhez hasonló nehéz sors jutott, ám barátjával ellentétben neki nem jelent meg verseskötete. Az ő hagyatékát is a Bihari
Múzeum őrzi. A II. világháború után a helyi földosztó bizottság elnökének választották, ezért megkülönböztetésül viselte az E. (=elnök) Horváth Lajos nevet.