Novák Géza, Rudabányán született 1934 – ben, a hazai vasércbányászat fellegvárában.
Már gyermekkorában bontakozott rajz készsége, kézügyessége. A Kolossay féle körben szerzett képzőművészeti alapismereteket.
A bányaiskola befejezése után ...
a mérnökségre került, ahol a bányamérés, számítás, térképezés precizitást igénylő munkája meghatározó lett életében.
A vasércbányától 1989 – ben helyezték nyugállományba. Életerős, józan felfogású ember lévén tudta, hogy az élet úgy szép és örömteli, ha alkot valamit. Ekkor fordult érdeklődése a faművesség felé, és tehetségét saját akarata szerint fejlesztette tovább.
Az évek során több fafaragó táborban vett részt. Alkotásait főleg a bányászat ihlette, de megtalálható munkái között a síkfaragástól a domborműveken át az obeliszkek, emlékoszlopok, kopjafák, templomi kegytárgyak képzeletének más megnyilvánulásai is. Munkái közt a falusi élet megjelenítése szintén fontos szerepet játszik.
Novák Géza a famegmunkálás széles skáláját próbálta ki, kereste az utat, ami az ő formavilágát legjobban visszaadja. Elsősorban saját gyönyörűségére farag, és ehhez ma is ragaszkodik. Kedvtelése ma már túlnő egy hobbyból alkotó művész tárgykörén.
Alkotásait nézve a fejlődés útja jól követhető, bár még ma sem állapodott meg egy irányzat, egy alkotáscsoport mellett, ma is szeret többfélét alkotni. Nem csak a fából kibontott alkotások szépek műveiben. A fát, mint ezerarcú anyagot nagyon ismeri, és szereti annak szépségeit bemutatni. Felületi kezeléssel fokozza munkája értékét, melyhez nagyszerűen ért.
Nyugdíjazása után megtalálta azt az utat, ami értelmet ad további életének, ami gyönyörűséget ad az egyénnek és a társadalomnak.
