Szerednyei János (katolikus pap)(1920-1947). 1944-ben került a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tarcalra, első kápláni állomáshelyére. Itt a szovjet katonák 1945 januárjában kezdték összeszedni a környékbelieket egy kis „málenkij ...
robotra”, ami jelentésével ellentétben (kis munka) általában több éves rabszolgalétet jelentett valamelyik szovjet munkatáborban. Szerednyei János így került az ukrajnai Vorosilovka szénbányáinak egyikébe, ahol papi hívatásához hűen igazi lelkipásztorként működött a foglyok között. Titokban misézett, gyóntatott, szolgálta a betegeket. Az éhség és a túlhajszolt, embertelen körülmények között végzett bányamunka azonban felőrölték erejét. Egy nap, amikor már jártányi ereje sem volt egy csillével próbálta felhúzatni magát a bánya mélyéből. A csille azonban visszazuhant vele kioltva életét. Tisztelete oly nagy volt nemcsak a táborlakók, hanem a láger őrei és a helyiek között is, hogy az elhunyt közel száz fogoly közül egyedül ő részesült koporsós temetésben.
