Objects

és párizsi tanulmányutat tett. Hazatérése után ő is bekapcsolódott a vállalkozásba, s a cég felvette a Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára nevet. A cég államsegéllyel kívánta a századforduló utáni műszergyártási konjunktúrát kihasználni. 1904-ben már a mérőeszközök osztályán 2000 darab hő-, feszültség-, vízállás-, vízszintmérő és rugómérleg készült. A cég újabb megrendeléseket nem szerezhetett, mert az osztrák és német importból származó, ismertebb nevű cégek uralták a piacot. Bár a gyár termékeinek minősége, műszaki színvonala elérte a külföldiek színvonalát, olcsóbbak is voltak, de hiányzott a piaci bevezetés. A hazai műszerek felhasználásában a gépgyárosok konzervatívak voltak és inkább külföldi kapcsolataikat részesítették előnyben. Megvették a Budapest XIII. kerület Bulcsú utca 7. szám alatti telket, ahova 1908. május 1-jén átköltöztek. Az állami segélyért folytatott kitartó küzdelem végre, 1911-ben sikerrel zárult. A Bulcsú utcai üzem megindulásának napjától 5 évre, a cég 80 000 korona segélyben részesült.A legtöbb munkát az iskolaszezon végén kapták. A fizikai és kémiai tanszerek gyártása, és javítása egyre nagyobb súlyt képviselt a különféle hőtechnikai műszerek mellett. Speciális műszerekkel látták el a selyemfonodákat, a MÁV mozdonyokat, a Ganz-féle hadihajókat stb. Foglalkoztak továbbá vetítőgépek és tartozékaik, fényképészeti eszközök, diavetítők, szikrainduktorok, röntgenkészülékek, kapcsolótáblák, Hertz-, Tesla-, Marconi-féle készülékek stb. előállításával. A Marx és Mérei már az első világháború előtt sorra adta ki gyártmányismertetőit. Neve egyre ismertebb lett. Sikereire vall, hogy 1901-ben a kecskeméti kiállítás bronzérmét, az 1903. évi Országos Segéd- és Tanonckiállítás 3 arany, 4 ezüst, 8 bronzérmét, valamint az Országos Iparegyesület bronzérmét nyerte el. A későbbiekben még többet is. A vállalat bekapcsolódott a Messerschmidt-programba. Alvállalkozóként a Weiss Manfréd gyár részére Bf 109 és Me 210 típusú repülőkhöz 1100 db műszerkészletet (fordulatszámmérő, olajhőmérő, víztávhőmérő, benzin-, olajnyomás- és szívótérnyomásmérő, légcsavarállásjelző, sebességmérő, magasságmérő, variométer, pilótairánytű, elfordulásjelző horizont) szállítottak. Megszerezték egyes német műszerek utángyártási jogát is. A megnövekedett termeléshez a Bulcsú utcai részleget bővítették, és két műszakos gyártást vezettek be. 1953-ban felvette a Közlekedési Mérőműszerek Gyára nevet. 1956 februárjában kezdődött meg a Bulcsú utca 9. szám alatti épület felhúzása, melybe 1958 végén költöztek be. a gyár felhagyott a repülőműszerek gyártásával. A repülőműszereket autóbuszüzemre adaptálták. Az IKARUS-farmotorosok műszerei gyakran meghibásodtak, így jó kapcsolat alakult ki a két gyár között, az IKARUS elvárásainak megfelelően egyre újabb műszereket gyártottak. Célul tűzték ki a Diesel elektromos exportvonatok műszerezését. A műszereket tipizálták. A cég 1990 után csődhelyzetbe jutott, a szanálás során egyes vidéki gyárai és más egységei kft-ként önállósodtak, másokat felszámoltak. A Bulcsu utcai telephely már sok éve bezárt. Egy részét már le is bontották.