Objects

a gazdasági épületek tervezésének oktatása a Karon korábbi időkre időkre nyúlik vissza. A századforduló (a XIX-XX. század fordulója) gazdasági fellendülése és azzal szorosan összefüggő iparosítás sok ipari és mezőgazdasági épület megtervezését és felépítését igényelte. Akkoriban ezek terveit többnyire a Műegyetemen végzett mérnökök készítették, akik azonban speciális képzést nem kaptak. A Műegyetemen 1915/16-os tanévben Sándy Gyula indítja el az „Ipari és gazdasági épületek tervezése és szerkezetei" c. új tantárgyat. Az 1919-es események során a műegyetemi oktatás reformjára is tervek születtek. Az építészoktatás átszervezése során hat új tanszék létesítését irányozták elő, közöttük az Ipari és Gazdasági Épülettervezés Tanszékét, melynek vezetésére Málnai Bélát nevezték ki. A reformot elsöpörte a politika, azonban a tantárgy oktatása továbbra is megmaradt. A két világháború közötti időszak külföldön a modern építészet megjelenését és széleskörű kiterjedését eredményezte, míg Magyarországon - jelentős modern építészeti eredmények mellett - a konzervatív szellemű építészet és építészoktatás maradt a jellemző. Csak a háborút közvetlenül megelőző időszakban indult meg némi modernizálódás. A háború utáni helyreállítás feladatai, majd a politikai fordulat jelentős változást hoztak. A feladatok megszaporodtak, a hallgatók száma jelentősen megnövekedett. 1950. szeptember 1-i megalakítása óta a Tanszék a jelenlegi helyén működik. Az első években 4 óra előadást és 10 óra gyakorlatot tartottak a IV. évfolyamon. Kialakult az oktatógárda, elkészültek az első könyvek és segédletek. Elődeink óriási munkát végeztek. 1954-ben a tanszék nevét Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékre változtatták. A névváltozás mellett az oktatási feladatok is jelentősen kibővültek. 1969-ben Rados professzor nyugdíjba menetele után a Tanszék vezetését egy évig ideiglenesen Dr. Gábor László látta el. 1970-től a Tanszék vezetője az IPARTERV kiváló, nagy tekintélyű korábbi igazgatója, főmérnöke, Dr. Szendrői Jenő lett. Szendrői új, gyakorlatias szellemet hozott. A Tanszék oktatói gárdája az IPARTERV-ből érkező elismert építészekkel egészült ki, akik félállású konzulensként népszerű oktatókká váltak. A tanszékre jelentkező komplexesek, diplomázók száma jelentősen megnövekedett. 1978-tól Dr. Szendrői Jenő után Dr. Harasta Miklós lett a Tanszék vezetője. Harasta a Tanszék megalakítása óta dolgozott a Tanszéken. Végtelenül pontos, szorgalmas fegyelmezett ember volt. 1982-89-ig a Kar dékánja. 1990-től Lázár Antal DLA egyetemi tanár a Tanszék új vezetője. Lázár szintén - elismert, nagy gyakorlatú építészként - az IPARTERV-ből érkezett. Működése alatt alakultak ki a mai oktatási rendszer alapjai. Vezetése alatt indult meg a tervezési praxisból meghívott építészekkel a Tanszék fiatalítása. 2002-től 2006 között a Kar dékánja volt. 2006-től Koris János DLA egyetemi docens került a Tanszék élére. Vezetői működésnek idején indult a jelenlegi tanrend bevezetése, a kétlépcsős oktatási folyamatra való felkészülés. Betegsége miatt nyugdíjazását kérte. 2008-tól 2017-ig Dobai János DLA egyetemi docens a Tanszék vezetője. Ebben az időszakban a tanszéki oktatógárda jelentősen átalakult, "fiatalodott", többen fokozatot szereztek. Az kétlépcsős képzés mellett megtartott osztatlan, valamint a külföldi hallgatók növekvő aránya jelentős változásokat generált mind a Tanszék működésében, mind pedig az oktatók tevékenységének változásában. A Tanszék meghatározó szereplője lett a kari TDK konferenciáknak, ugyanakkor nemzetközi tevékenysége is egyre fontosabbá vált. Mindezek tanulmányutakban, külföldi és hazai projektrészvételekben és kezdeményezésekben, és jelentős TDK és oktatói kutatási sikerekben jelentkeztek. 2017-től Prof. Vasáros Zsolt DLA veszi át a tanszék vezetését. Tanszékünk erőssége a magas szintű műszaki készségekkel integrált, széleskörű építészeti gyakorlaton alapuló oktatói tevékenység. Az elmúlt majd' 70 év alatt – az oktatási–tudományos feladatok mentén – tanszékünknek kialakult egy speciális (már a feladatokból is következő) kettős arculata: építészi, praxisalapú: mely hagyományosan a szakmájukban sikeres, kiterjedt gyakorlattal rendelkező tanszéki és külsős építészoktatók munkáján alapul; műszaki: mely a bonyolult technológiát tartalmazó létesítmények, az összetett tartószerkezetek (pl. nagy fesztávok) és komplikált épületszerkezetek széleskörű ismeretét, azok integrált, célratörő és józan alkalmazását jeleníti meg. Ez karakter komoly érték, mely jól kapcsolódik a Műegyetem, az Építészkar - az építőművészi és műszaki tudást ötvöző - hagyományaihoz." (2023.11.27., https://www.explorativ.bme.hu/bemutatkozas.php)