Objekte

Pázmány Péter Tudományegyetemen, de mellette Lóczy Lajos földrajzi előadásait is hallgatta. 1939 nyarán görögországi tanulmányúton vett részt, ahol a bizánci kerámia emlékeit kutatta. Hazatérése után a pannoniai római kori temetkezésekkel kezdett foglalkozni. Részt vett a ságvári késő római temető feltárási munkálataiban. 1941-től a MNM Régészeti Osztályán gyakornokoskodott. Gr. Zichy István főigazgató megbízásából feltárt egy 5. sz.-i temetőkápolnát Fenékpusztán. 1943 őszén került a frontra, 1944-ben doktorált. 1945–47-ben hadifogságban élt egy Leningrád környéki táborban. 1949 végétől a Múzeumok és Műemlékek Orsz. Központjában, mint a nyilvántartási osztály munkatársa, elkészítette a múzeumi anyag nyilvántartási szabályzatát. Kialakította a Központi Régészeti Adattárat. 1954-től a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársa, majd 1955–79 között igazgatója lett. Elsődleges feladatának az anyaggyűjtést tartotta, mivel 1945-ben egy bombatámadás során megsemmisült az egész múzeumi anyag. 1955-től irányította Keszthely-Dobogón a római kori temető feltárását. 1958–63 között feltárta a vörsi langobárd temetőt, amely nemzetközi érdeklődést is kiváltott. Politikai röplapokat és az 1956-os forradalom anyagát gyűjtötte. Az 1960-as években részt vett a Magyarország Régészeti Topográfiája c. kiadványsorozat köteteinek munkálataiban, az első kötetnek szerkesztője volt, a Keszthelyi, Tapolcai, Sümegi, Devecseri járást dolgozta fel, a további kötetekben társszerzőként szerepelt. A Balatoni Múzeumban állandó kiállítást rendezett, társszerzőként megírta a kiállítás vezetőjét. Az 1970-es évektől kezdve küzdött a Balatoni Múzeum épületének felújításáért. 1979-ben nyugdíjazták. 1980-ban Tapolcára került, megszervezte a Pedagógiai Gyűjteményt, ami hamarosan Városi Múzeummá alakult. Szakértőként régészeti feltárásokat irányított, tanácsadóként dolgozott. Nagy szerepe volt a tapolcai Templom-dombi Romkert kialakításában. 1993-tól a Hévíz c. folyóirat munkatársaként tevékenykedett, publikációi jelentek meg a lapban. 1996-ban családjával együtt Veszprémbe költözött, haláláig itt élt. Munkássága alatt főként késő római kori és Árpád-kori régészeti ásatásokat végzett. Kutatta a történelmi témákat, tanulmányokat írt a Balaton vízállásának változásairól. Tanulmányai különböző folyóiratokban jelentek meg (Veszprém Megyei Múzeumi Közlemények, Antik Tanulmányok, Acta Antiqua, Acta Archeológia, Tapolcai Városi Múzeum Közleményei). Tudományosan megalapozott, ismeretterjesztő dolgozatokat, önállóan és szerzőtársakkal együtt is több útikönyvet, műemlék-ismertetőt adott közre. Tevékenységének elismeréseként megkapta a Keszthely Városért (1993) és a Pro Cultura Hévíz (1994) kitüntetést. 1996-ban Keszthely Város Díszpolgárává avatták. Forrás: https://www.keszthely.hu/kozelet/diszpolgarok-kituntetettek/diszpolgarok/dr-sagi-karoly