Szalagcsokor kötény díszítésére, ruha „fardísz” leánynak, „farsallang”, „farmadzag”. Fehér, „1 koronás pántlika” azaz fehér alapon piros rózsás jacquard szalagok darabjaiból egyéb kiegészítéssel készített, kézzel összevarrt szalagcsokor, amit az ünnepi öltözethez a kötény és a szoknya díszeként a derékon hátul a kötény megkötőjére rögzítettek fel a masni alatt kialakított bujtatóba húzott sötétkék gyapjú szalaggal. Így a díszes szalagcsokor hátul a szoknyán szépen kifeküdt.
A jacqardszalagból képzett masnihoz fehér gyári anyagra hímzéssel készítettek egy kiegészítést, téglalap alakú felületet, aminek aljához „tüzessárga” azaz napsárga műselyem fonalból egyedi mintázatú rojkötéssel kapcsoltak további díszítést, amit „fütykös” fehér rojttal még kiegészítettek. A hímzés mintaelemei az egykor a viselet díszítésére alkalmazott fém díszek, rojtok és csipkék, „ragyogó” díszek helyettesítésére kialakított, s azokhoz hasonló mintázatban kivart díszítmények, szintén műselyemfonallal (sárga, fehér, piros, kék, zöld, fekete színekkel) készültek „igazi csillag”, „makku”, „galáris” mintákkal. Az arany színű „ragyogó”-t a „tüzessárga” színnel helyettesítették a kötények díszítményeiben, az ezüst színt fehér hímzőfonallal hímezték. A 20. század elején, a „ragyogóégetés” (1925) előtt a viseletet díszítő szalagcsokrokon a pántlikák végeire sokszor fém rojtokat varrtak díszítésként.
en
