Az épület 1867-ben épült, Wagner János tervei alapján. A hajdani lóvasút indóházaként, pihenőhelyként szolgált a lovak és a vasutasok számára.
A fővárosi tömegközlekedés legrégebbi megmaradt épülete, mely az első pest-budai lóvasút vonalának egyik végállomása volt.
Az indóház a 2000-es évek elejéig romos állapotban állt, amikor is új tulajdonosainak jóvoltából visszanyerte eredeti szépségét.
Az indóház mögött, a villamosok térhódításával, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 1895-ben új kocsiszínt építtetett az új villamosok számára, a lóvasúti istállók helyére.
A villamosok innen a IV. kerület belseje felé haladtak az Árpád úton. 1982. július 1-től eredeti funkciója megszűnt, a villamosvágányokat felszedték, a járatokat átszervezték, a remizt pedig bezárták.
Az egykori szerelőcsarnokban ma szupermarket üzemel, az épület maga ipari műemlék.
Az indóház homlokzatán látható két fej, amelyeket a városi legenda szerint a régi, az Astoriánál álló Nemzeti Színházról mentettek át az épületre. Ezt cáfolja azonban számos korabeli fénykép, amelyen jól látszik, hogy az indóház eredetileg is faun-fejekkel díszített volt – a színházat pedig csak a 20. század legelején bontották el.
en
