A "Sagatind" és a "Sagaholm" vízre bocsátása, norvég megrendelésre.
Az 1800-as években az Óbudai Hajógyár gépészkovácsa, Hartmann József az újpesti kikötőszigeten egymás után több hajógyárat is létesített, melyekben vastestű uszályok, folyami és tengerjáró hajók gyártása zajlott. A gyárak egyik válságból a másikba, ezáltal egyik kézből a másikba vándoroltak.
1890-ben az újpesti öbölben két jelentős üzem működött, a Danubius Hajó- és Gépgyár Rt., valamint a Schoenichen-Hartmann Egyesült Gép-, Hajó, és Kazángyár. 1896-ban a Magyar Általános Hitelbank a két vállalatot Egyesült Danubius-Schoenichen-Hartmann Hajógyár Rt. néven egyesítette.
A gyár a századfordulóra nagyüzemi technológiával működő vállalattá vált. Megszerezte a monarchia flottaépítési megrendeléseinek egy részét, majd a hadihajó-építés növekedésének következtében, 1911-ben fúzióra lépett a Ganz és Társa céggel. Így jött létre Magyarország mamutvállalata , a Ganz és Társa-Danubius Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt.
Az 1920-as évek után egy újabb mélypont következett a hajógyártásban, de az 1930/1940-es években megkezdődött a Duna-tengerjáró és a tengerjáró hajók építése. 1945-ben a Vörös Hadsereg számára termeltek.
1948-ban a gyár állami tulajdonba került, amikor is a hajógyár és a daru- és kazángyár különvált. A hajógyár Georghiu Dej, a román kommunista párt vezetőjének nevét vette fel.
1962-ben megalakult a Magyar Hajó- és Darugyár, mely az ország legjelentősebb vállalata lett, Ganz márkákú termékeit világszerte ismerték.
de
