A kápolna első említése a 18. századi egyházi iratokban 1749-ből ismert. A kápolnát Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére szentelték fel, mindhárman pestisszentek voltak, így a kápolna eredetileg pestiskápolna volt, azaz az elvonuló járvány emlékére, hálaadásból építette a falu közössége.
A kápolna négyzet alakú, kosáríves apszissal, oldalfalán 1-1 ablakkal. A kápolna hajóját és oltárát diadalív tagolja, térlefedésére csehsüveg boltozatot építettek. A faszerkezetű harangtornyot sisak díszíti. Főhomlokzatán az oromfalba, kosáríves falfülkében egy sérült szobor látható. A kápolnát kőkerítés vette körbe, a 20. század közepén készült fotókon a kerítés sarkain faragott káderkövek, a bejáratánál két négyzet keresztmetszetű oszlop, rajtuk lapos hajlásszögű gúla formájú fedőköveken egy-egy kőszobor látható. Tarnay Tünde Ábel András szóbeli közlése alapján Szentháromság-oszlopot feltételez a kápolna előtt, ezt az oszlopot azonban egy egyázlátogatási jegyzőkönyv sem említi.
de
![[Zeitbezug]](/assets/icons/events/Event-24_times.svg){kind=icon}
