Délkeleti (mediterrán-kontinentális) elterjedésű faj, Belső-Ázsiában számos rokona él, de Közép-Kelet-Európába csak ő jutott el. A Kárpát-medencétől nyugatabbra már nem fordul elő. Jellegzetesen megnagyobbodott feje és torpajzsa van, e 2 testtája nagyobb, mint a szárnyfedői (különösen a hímek esetében, a nőstényeknek kisebbek a rágóik), ami egyáltalán nem jellemző más bogarakra. Friss növényi hajtásokkal, levelekkel táplálkozik, valamint utódainak is ezekből készít bábbölcsőt, amit majd el is fogyasztanak azok fejlődésük során. Korábban szőlőkárosítónak gondolták és célzottan irtották - régi nevei az ollósbogár, szőlőszabó. Erős fejével és rágóival akár 0,5 méter mély lyukakat ás, és ebben készíti el utódai bölcsőjét. Félig kötött, főként löszös talajú területek nyíltabb élőhelyein, karsztbokorerdőkben, sztyepréteken, löszgyepekben, fás legelőkön ismertek megmaradt állományai. A juhlegeltetés eltűnésével, élőhelyeinek beépítésével, becserjésedésével állományai erősen visszaszorultak és veszélyeztetett fajjá vált. Védett, természetvédelmi értéke 10 000 ft.
en
