Hazánkban eddig 62 sáska-fajt találtak az egyenesszárnyúakkal foglalkozó kutatók. Nagyobb hányadukat nem könnyű fajra pontosan meghatározni, nem is kifejezetten látványos rovarok, hiszen legtöbbjük elég kis méretű, valamint zöldes-barnás rejtőszínnel rendelkeznek.
A hegyisáska-fajok legtöbbje igen szűk elterjedési területű, egymáshoz igen hasonló faj. Röpképtelenségük miatt alakult ki jó néhány fajuk, amelyek általában különböző tájegységekre korlátozódnak és elterjedésük csak szűk területen fedi egymást. A déli hegyisáskának 2 közeli és még 4 távolabbi rokon faja fordul elő hazánkban, kivétel nélkül mind igen ritka és értékes fajnak számít. Jellemző rájuk, hogy kis méretű, nagyrészt élénkzöld színű, elcsökevényesedett szárnyú fajok.
A déli hegyisáska illír (Nyugat-balkáni) elterjedésű faj, amely hazánkban csak a Dunántúlon, azon belül is, pár állománytól eltekintve kizárólag a Dél-Dunántúlon előforduló rovarfaj. Jelentős állományai élnek Mecsekben és a környező dombvidékeken, a Szekszárdi-dombságban és a Zselicben. Melegkedvelő faj, ezért az utóbbi évtizedben jelentősen gyakoribbá vált. Preferált élőhelyei száraz, déli oldalak bokorerdei, cseresek erdőszegélyei, valamint vágásterületek szedresei. Az ilyen jellegű élőhelyeken a Mecsekben és a Zselicben elég gyakori faj.
en
