Tekenő

Fa dagasztótekenő. A teknő már egy igencsak megviselt darab. A két fülénél a fa továbbhasadásának megakadályozására szolgáló fémlapocskát találunk, amit apró szegekkel lett rögzítve. A teknő fenekén pedig már mélyebb és hosszabb hasadásokat is találni, egy helyen pedig egy egész nagy lyuk is képződött. A fateknő nem szerepel a céhbeli kézművesmesterek készítményei között, így bizonyos, hogy készítésével mindig képesítés nélküli specialisták foglalkoztak. A teknők mindegyikét fatörzsből vájták és faragták. Teknővájással leginkább cigányok foglalkoztak, akik vándorlás közben ott tanyáztak le, ahol alkalmas fát szerezhettek, és készítményeikre vevő mutatkozott. Teknőkészítésre a fehér nyárfa, a topolya és a fűzfa a legalkalmasabb. A teknővájó a fa kidöntése, elfűrészelése és hasítása után kivette a teknőnek való fa belsejét, az úgynevezett bélfát, amiből szakajtó készült. Sosem méretre, hanem mindig szemmértékre készítette a teknőket. Először fejszével kinagyolta, majd kapocskával (kapa formájú, hajlított pengéjű, rövid nyelű szerszám) mélyítette a teknőt, s végleges formáját a kétnyelű késsel adta meg.