A Dunántúlon, a bronzkor középső időszakában (Kr. e. 1900/1800-1400/1300) egy sajátos edényművességgel rendelkező népcsoportot találunk, az ún. mészbetétes edény kultúra népét. Az elnevezés az egyedi díszítőművészetükre utal. A megformázott edényeket egy hegyes eszközzel, karcolták vagy beböködték. Az így keletkezett mélyedéseket őrölt kagylóhéjból készült masszával töltötték ki, majd kiégették az edényeket. A bemutatott edény érdekessége még az ún. ansa lunata fül, azaz a magasan a perem fölé felhúzott, ívelt kialakítás.
en
