Az emberiség legősibb ütő-zúzó fegyvere, amelyet egyrészt védekezésre, másrészt pedig a vadak leütésével élelmének megszerzésére használt, eredetileg egyszerű, legallyazott fabunkó volt. Ennek későbbi típusa a buzogány. A buzogány változatos formájú kézifegyver, amelyet a lovasságnál is gyakran használtak. Alapformája vasból vagy bronzból készült fejjel van ellátva, amelyet fanyélre erősítettek. A 14. századtól jelentek meg az ún. tollas buzogányok, melyek hatékonyabbnak bizonyultak a páncél bezúzására. Ezek közé tartozik a bemutatott csavart szárú, 15. századra keltezhető változat is. A buzogány ugyanakkor egyfajta hatalmi jelkép is volt az őskortól kezdve, egyik kimunkált változata a jogar. Ilosvai Selymes Péter Toldi Miklósról irt verses művében a következőt írta 1574-ben: „Hét tollú buzogánya köntösujjbanvala," — s egy másik helyen a tollas bot elnevezéssel is találkozunk a következőképpen: „Király, ha nem nézném vitézi voltodat, majd fejedhez vágnám hét tollú botomat."
de
