Ámos Imre stílusa a növekvő háborús-egzisztenciális fenyegetettséggel párhuzamosan egyre inkább a szimbólumokat tömörítő, emblematikus jellegű és fokozottan expresszív kifejezési mód irányába változott meg. Szimbólumrendszere koherensebbé vált, s számos olyan képi jel rögzült benne, amelynek archetipikus jelentése van, noha az ámosi kontextusban egyéni színezetet is kapott. A Kép mérleggel című vázlatos kompozíció centrumában egy halvány, elmosódva kontúrozott, sematikus női fej emelkedik ki, üres szemei közül az egyik sírást jelző vérkönnyeket hullat. Balra egy mérleg, amelynek csak az egyik, könnyebb súlyú serpenyője látszik, a másikat a női fej takarja ki vagy inkább foglalja el. Jobbra egy piros ruhás nőalak tűnik fel, körülötte talán fát éreztető hevenyészett foltokkal. A hátteret egy háztömb vonalai zárják le, amelynek háromszög alakú oromzata szentendrei reminiszcenciákat sejtet. A mérleg, mint az emberi sors és lélek megmérettetésének bibliai eszköze, valamint a kiragadott, vérkönnyes női arc, mint a pusztulás feletti fájdalom toposza, egyetlen szimbólummá növelve az enigmatikus végítélettémával rokonítja a képet. Mint Ámos egyéb akvarelljein – és általában e technikára jellemző módon – itt is megfigyelhető, hogy a fedetlenül hagyott papírlap színe szervesen és hatékonyan járul hozzá a kép vizualitásához.
en
