Turka

A turka a kecskealakoskodás, a turkajárás fontos kelléke. A köszöntő és adománykérő szokásnak központi figurája a kecskét megtestesítő személy. Különböző alkalmakkor előfordul, mint például karácsonykor, újévkor vagy farsangkor. A románság körében igen kedvelt csoportos adománygyűjtési szokás volt és a mezőségi magyarok körében is vannak erre utaló adatok. Általában furulyás, vagy más hangszeres is kísérte a csoportot. Köszöntőt, jókívánságokat mondtak, aminek fejében adományt vártak. Ez a turka Visából került hozzánk. Feje fából készült és szája mozgatással csattogó hangot ad ki. A felette lévő száraz buxuságak, krepp-papír díszek, bojtok és tükör között apró csengők és csengettyűk segítik a zajkeltést. (Magyar Néprajzi Lexikon kecskealakoskodás; Varga Sándor: Változások egy mezőségi falu XX. századi tánckultúrájában. Doktori disszertáció 2011. 96.)