Hazánkban 3 őshonos galagonya-faj fordul elő, közülük messze a legelterjedtebb és leggyakoribb az egybibés galagonya.
A becserjésedő egykori legelők egyik jellemző faja, a gyepűrózsa és a kökény mellett. A felhagyott legelőkön hamar megindul a becserjésedés, ilyenkor rosszabb esetben invazív fajok lesznek az uralkodók, jobb esetben töviskés őshonos, szárazságtűrő cserjék: vadrózsa, kökény, galagonya. Bár ezeknek a fajoknak nincs önmagukban jelentős természeti értékük, mégis fontos cserjéknek számítanak, mert egy sor értékes gerinctelennek (kardoslepke, sárga gyapjasszövő, barna gyapjasszövő, tükrös díszbogár) nyújtanak táplálékot, valamint jó néhány madárfajnak búvó- és fészkelőhelyet.
Virágait májusban hozza, ilyenkor fehérbe borulnak a galagonyabokrok. Országszerte elterjedt, és a melegebb, nyílt és bokros területeken igen gyakori.
en
