Nyár második felében és ősz elején virágzó, érdekes, mással nem összetéveszthető fajunk. Bíborpiros virágzatai inkább csak közelről mutatják meg igazi szépségüket. Nedves és félszáraz láp- és mocsárrétek, kaszálók az élőhelyei. A Dunántúlon még nem ritka (főleg a nyugati részén), máshol csak szórványosan fordul elő. Korábban sokkal gyakoribb faj volt, nem volt ritka a szinte teljesen bíborba öltözött nedves rétek látványa a vérfű tömegétől, mára eléggé megritkult, főként az élőhelyeinek kiszáradása és a hagyományos (és sokszor mindenféle) kaszálás, legeltetés felhagyása miatt. Azokról az élőhelyeiről, ahol egész évben meghagyják a növényzetet, hamar kiszorul a konkurens fajok miatt. Pedig természetvédelmi szempontból rendkívül értékes növényfaj, mert több védett és veszélyeztetett lepkefajnak is kizárólag ez a tápnövénye - például a sötétaljú hangyaboglárkának, a vérfű-hangyaboglárkának és a vérfű-aranybagolynak.
de
