A spanyol bikaviadal ősi és látványos művészete nagy hatást tett Vaszaryra, amikor 1905-ben Madridban is megfordult kéthónapos dél-európai körútja során és alkalma nyílt megnézni egy hagyományos corridát a Plaza de Toros-on lévő arénában. Az élmény erejét jelzi, hogy Vaszary az utazás temérdek képi benyomása közül ezt nemcsak a menyasszonyának írt leveleiben ecsetelte részletesen, hanem a magával vitt kis méretű fatáblák egyikén is rögzítette, pillanatszerűvé sűrítve az esemény emlékét. Dokumentatív értékén túl a kép festői kvalitása miatt is figyelemre méltó, hiszen az út során született többi vázlathoz hasonlóan megkapó elevenséggel ad hírt arról az impresszionisztikus szemléletű kolorizmusról, amely különösen a mediterrán utazás hatása alatt szabadult fel elemi erővel Vaszary művészetében. A feszülten esetlegesnek érződő látványrészletben oldott, világos színfoltok játékaként koncentrálódik a pillanat minden heve, az aréna olyan pontjáról nézve, ahonnan a porondon zajló, de háttérben maradó véres küzdelem mozzanata és a nézőtér forrongása egyként felmérhető. A figurák csak mint festői jelenségek élnek: felvillanó-örvénylő ecsetnyomok által jelzett dekoratív, egzotikus öltözeteik összbenyomásán van a hangsúly, amely az aréna köríves korlátokkal tagolt terében hol lazábbá, hol telítettebbé válik. Balra, a porondot és a nézőteret elválasztó folyosón tumultusban vonul vagy áll a torreádorokat kísérők pompás csapata, akik néhol a nézőkkel diskurálnak, miközben jobbra, ahol a viadal zajlik, nagyrészt az üresen hagyott fatábla barna felülete látható, melynek világosabb-sötétebb ritmusú erezete, szerves textúrája képi elemként fokozza a mű lendületes artisztikumát.
en
