Ezüsthársas-bükkös a Ropolyi Erdőrezervátumban
Az ezüsthársas-bükkös a Dél-Dunántúl, ezen belül a Zselic dombvidékének a legértékesebb erdőtípusa, élőhelytípusa. Bár nem csak a Zselicben fordul elő (többek között a Mecsekben és a Zalai-dombságban is), itt találjuk legnagyobb kiterjedésben. Az egyedisége és értéke abban rejlik, hogy a melegkedvelő, szubmediterrán elterjedésű ezüsthárs (Tilia tomentosa) és a hidegkedvelő, hegyvidéki bükk (Fagus sylvatica) együtt, egymás mellett fordul elő ezen a területen. Ez a Zselic vidékének földrajzi elhelyezkedéséből adódik, hiszen itt már elég meleg van, hogy a balkáni elterjedésű ezüsthárs már megéljen, de a terület erős tagoltsága miatt a meredek, hűvös északi domboldalakon még a hegyvidékekre jellemző bükk is fenn tud maradni. Ez a különleges növénytársulás, erdőtípus több, igen értékes és védett növény- és állatfajnak ad otthont. Ilyenek például a déli elterjedésű, és főként középhegyvidékeinkre jellemző fali gyík tömeges megléte, vagy a szintén déli elterjedésű óriás énekeskabóca egyre jelentősebb rajzása. Másik oldalról, a bükkhöz kapcsolódó élőlények zászlósfaja a havasi cincér, amely egész Európában veszélyeztetett, hegyvidéki rovarfaj, a Zselic nem túl magasba törő dombvidékén mégis szinte tömeges a júliusi rajzása idején. A Zselicben jött létre az Ezüsthárs Natúrpark, amely nevében szintén a terület különleges fafaját emeli ki.
en
