Scheiber Hugó a két világháború közötti expresszionista és art deco festészet áramához kapcsolódva a gyorsuló ritmusban élő nagyvárosok mondén hangulatvilágát tükröztette művészetében. Szemlélete az 1920-as évek közepétől nyerte el végleges karakterét. Többnyire pasztellel, szénnel vagy temperával készített képeit harsogó, plakátszerű dekorativitás jellemzi, amely temperamentumos rajzkészségen és ösztönösen kifejező színkezelésen alapul. A Lány vázával ugyan statikus tárgyú mű, mégis jól érzékelhető rajta az alkotóra jellemző excentrikus lendület az energikusan tiszta rajz és a kemény színkontrasztok révén. Ornamentumos hatást keltő kör- és hullámvonalakból, stilizált formákból egy kifestett arcú nő fehér profilja rajzolódik ki a képen egy hasonlóan tagolt, plasztikusan cirádás virágvázával, a korabeli mulatók sajátosan átszűrt és megidézett miliőjébe illeszkedő látványelemekkel.
en
