A számos változatban megfestett székely vásárok témája Aba-Novák 1935 nyarán tett erdélyi utazásának hatására jelent meg a művész repertoárjában. Az utazás célpontja Csíkzsögöd volt, ahová régi főiskolai barátja, az onnan származó festő, Nagy Imre hívta meg őt és családját. Aba-Novák csak nemrég tért haza hosszabb New York-i utazásából, így nagyon friss és tanulságos lehetett a kontraszt élménye a számára idegen mentalitású amerikai nagyváros és a kicsiny székely falu gyökeresen más világa között. A festő monográfusa, Molnos Péter írja, hogy Aba-Novák élete talán leginspirálóbb nyarát töltötte Zsögödön, olyannyira, hogy pályafutása hátralevő részében visszatérően merített munkájához e néhány hét vizuális emlékeiből, melyeket a később készült festmények alapjául szolgáló helyszíni rajzokon rögzített. A téma szóban forgó feldolgozása a gesztusokkal bátran élő festői elbeszélés Aba-Novák-féle modorában fogant, melynek általában ambivalens benyomást nyújtó jellemzője, hogy már-már túlságosan áttetsző vázra építi fel az életforgatagból elkapott jeleneteket. Itt a kompozíciós szerkezet világos tagolása csak fokozza a képi megfogalmazás magától értetődőnek látszó artisztikumát. A vásározók kusza tömege könnyűszerrel áttekinthetővé válik azáltal, ahogy a képsík három szervesen kapcsolódó térrészre különül: elöl a szekérhez támaszkodó, illetve annak tövében üldögélő cserépkorsós asszonyok és gyerekek csoportja, a kép bal felső negyedében posztótekercsekkel ágáló (talán alkudozó) parasztfigurák tömörülése, ahonnan – a jobb felső negyedben – kifogott ekhós szekerek diagonálisa vezeti tovább a néző tekintetét a perspektivikusan mélyülő térben járkáló alakok felé.
en
