Fekete berliner gyapjú fonalból géppel kötött, körbe rojtozással. A kendő adományozója a következő leírást mellékelte hozzá: "A kendő tulajdonosa Sebők Terézia volt, aki Sántoson lakott és 95 éves korában hunyt el úgy 20 éve. Egész életében napszámból élt: erdőn fát vágott, csépléskor (masináláskor) az "asztalon" dolgozott, szőlőt kapált, iskolai végzettsége nem lévén. Öreglány volt, a családja - mikor idős apjuk elhunyt, - kidobta a házból és a szentjakabi várhegyen lévő szőlőjükbe menekült Terézia húgával együtt, akinek takács mestersége volt, de nem dolgozott a szakmájában, ő is napszámosként élt. Ott éltek ketten egy tégla szobában, volt egy tömésfalú présházuk föld fúrt pincével és noha szőlőjük. A hegyen a "Sebők lányok" néven ismerték őket. Szerették a bort. A kis lakó épület mellett volt egy fa budi, annak a belső falán voltak a családi fényképek kiszögelve. Egyszer be kellett kéredzkednem a budiba, akkor láttam. Kérdeztem, kiket ábrázolnak a képek és miért vannak a budiban? A válaszuk: mert azok oda valók!Akkor mesélték el a történetüket. Tőlük vettem meg a telkük Ny-i felét, így kerültem velük kapcsolatba 1986-ban. Mikor Tera néni is elhunyt, akkor jutottam hozzá a kendőjéhez."(Berzy Péter 2020.07.16.)
en
