Egry József Dorgáló című alkotása 1905 végén vagy 1906 folyamán készülhetett a festő párizsi vándorútja alatt. A tanulmányai elején járó ifjú művész ekkoriban a Julian Akadémián képezte magát, gyakran látogatva a párizsi múzeumokat is. Stílusa csupán alakulófélben volt, messze még attól az összetéveszthetetlen „fényfestészettől”, amellyel később a legnagyobb magyar mesterek közé emelkedett. A Dorgáló a legkorábbi művekre jellemző pasztózus felületével, vastag, zsíros festésmódjával hívja fel magára a figyelmet. A festék anyagában való érzéki dúskálás egészen ellentétes a későbbi, látomásos erejű tájfestészet átszellemítő anyaghasználatával, amelyben az éteri fényesség mindent magába ölelő elvként érvényesül. Az életképszerű tanulmány egy félig háttal ülő kalapos nő és egy előtte álló kalapos kislány arctalan figuráit ábrázolja, viszonylag szűkre szabott, de választékos és inkább sötétre hangolt színskálán. A dorgálás mint jelenet – ami témaként előfordul a régebbi művészetben is – jól értelmezhető a nézőpont, a figurák beállítása és elnagyoltan is kifejező mozdulataik alapján. Az expresszív ecsetkezelés, a kép komoly és egyszerű szellemisége, a figurák holland vagy németalföldi, sőt északnémet hatású megjelenése párhuzamot mutat Van Gogh, Meunier, illetve a worpswedei festők munkás- vagy parasztábrázolásaival a korabeli modern művészet köréből.
en
