A hangosfilm elvén működő berendezés plexihengerek palástjára rögzített filmcsíkokon tárolta az óra, perc, másodperc bemondásokat, amelynek szinkronizációját vezérlőóra biztosította. Az fotocellák által egyenként leolvasott bemondások az erősítőre kerültek, amely előbb az órát, majd a percet, s végül a másodpercet játszotta le. Így az egymást követő bemondásokból szinte folyamatos szövegmondás volt hallható, amelyet mindig a 440 Hz-es búgó hang követett. A gép 1949 és 1978 között üzemelt a Belvárosi Távbeszélő Központban.
en
