Az 1907-ben rendszeresített, 7 M. zengőjeles távbeszélő készülék volt az első hadműveleti célra használt telefonunk. Ez a típus volt az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének standard katonai készüléke, amelyet az impériumváltás után a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg, majd a Nemzeti Hadsereg és végül a Magyar Királyi Honvédség egyaránt használt kisebb átalakításokkal (7/20 M. és 7/23 M.). Egészen 1930-ig –a 30 M. (egységes) távbeszélő készülék bevezetéséig– egyeduralkodónak számított idehaza. A 7 M. zengőjeles készüléket hangzótávírónak is nevezték, mert a kézibeszélőjének nyelébe volt szerelve a hívó nyomógomb, amely segítségével Morse jeleket lehetett továbbítani. Nagy hátránya volt, hogy alapból nem tudta a csengőjeles üzemmódot.
en
