Az ilyen központok (korabeli elnevezései váltó vagy kapcsoló) a falvak legelterjedtebb kézi kapcsolású központjai voltak. JelzÅ‘je a "vertikális" onnan kapta a nevét, hogy cserélhetÅ‘ függÅ‘leges hÃvásjelzÅ‘ és kapcsolóhüvely sávokat tartalmaz. 3 helyközi és 20 helyi elÅ‘fizetÅ‘ befogadására alkalmas. Részei a kapcsolózsinórok, a lejelentÅ‘ jelfogók, a kapcsolókulcsok és a hüvelyek valamint a kezelÅ‘i kézibeszélÅ‘ és az induktor. A központ tetején két csengÅ‘, az alján a zsinórok láthatók. Az elÅ‘fizetÅ‘ a készülékén lévÅ‘ induktorkar megforgatásával hÃvta a központot. A kezelÅ‘nek hÃvást a központ lebillenÅ‘ esÅ‘lemeze jelezte. Az elÅ‘fizetÅ‘k összekötése -a hÃvott felcsengetését követÅ‘en- a zsinóráramkör 2 dugójának a megfelelÅ‘ kapcsolóhüvelyekbe dugaszolásával történt. A beszélgetés befejeztét az elÅ‘fizetÅ‘i készülék induktorának ismételt megforgatásával jelezte az elÅ‘fizetÅ‘, amit a központ észlelt és bontotta a kapcsolatot.
en
