A hazai helyi távbeszélő hálózat kábelvonalainak építése az 1890-es években Budapesten kezdődött a svéd -behúzó rendszerű- tömbcsatorna alépítmény építési eljárásának honosításával. A kábelvonalak alépítmény hálózatai többnyílású, 1 m hosszú betontömbökből épített, általában járda alatti, földbeágyazott összefüggő csőhálózatokból álltak. Az első hazai kábelalépítmény XIII nyílású betontömbök felhasználásával 1898-ban Budapesten a Szerencs utcai (ma Paulay Ede u.) távbeszélő központ és a Gránátos utcai (ma Városház u.) Főposta között épült. Ezt követően nagy erőkkel folytatódott a főváros nagyszámú vezetékkel túlterhelt légvezetékes vonalszakaszainak kábelbe helyezése. Kiemelkedő esemény volt a
25 000-ik betontömb beépítése, amit a posta korabeli vezetői kézjegyük vésetével ellátott réz emléktábla elhelyezésével is emlékezetessé tettek.
en
