A központ -régebbi nevén kapcsoló- földre állÃtható egyszekrényes kivitelben készült, középen a kulcsdeszka elÅ‘renyúlik, a kezelÅ‘ ülve kényelmesen eléri a kapcsoláshoz szükséges eszközöket. A kulcsdeszka alatt a kiemelhetÅ‘ deszkalap mögött a zsinórsúlyokhoz lehet hozzáférni. A központ hátlapja ugyancsak leemelhetÅ‘. A központot általában alközpontként használták. 60 vonalig 1 munkahelyes kiépÃtésű, ezért a központ keskenyebb, mint a nagyobb vonalszámú 2 kezelÅ‘s központ. A zsinóráramkörök 4-es egységenként bÅ‘vÃthetÅ‘k. A központ jelen állapotában 12 zsinóráramkörös (16-ra bÅ‘vÃthetÅ‘), tehát felhasználásakor közepesen forgalmas helyen volt. A trunk (leginkább városi) vonalakat 5-ös elrendezésű sávokkal lehet bÅ‘vÃteni (jelenleg 10 vonalas) és kézi kapcsolású központokhoz csatlakoztathatók. Forgógépes vagy lépkedÅ‘ rendszerű automata központhoz akkor lehet kapcsolni, ha a mellékek készülékeit tárcsásakra cserélik, valamint a kezelÅ‘ is kap tárcsát. Jellegzetessége a hengeres látjelzÅ‘, melyeket 10-es csoportosÃtásban, alatta a hüvelyekkel egy sávba szerelnek, tehát 10-esével bÅ‘vÃthetÅ‘ a központ. Ezt még vertikális elrendezésnek is mondják a függÅ‘leges elrendezés miatt, akárcsak az LB központoknál.. A trunk vonalak hÃvásjelzésére, valamint a zsinórpárak figyelÅ‘ jelzésére lámpákat alkalmaztak. A mellékállomásokat induktorral csengetik fel. Minden zsinóráramkörnek külön éjszakai kulcsa van. Ez lehetÅ‘vé teszi, hogy a kijelölt mellék nappal is városi vonalat kapjon, Ãgy a kezelÅ‘ nélkül városi hÃvást tud kezdeményezni. A központ 24 V egyenárammal működik. Forrás: Bodrogi: Postai TávbeszélÅ‘ Alközpontok és Soros Berendezések Bp, 1955