A századelő modern művészeti törekvéseinek hazai viszonylatban nagy jelentőségű fejleménye volt a Kassák Lajos szervezte aktivista mozgalom kibontakozása, élén olyan markáns stílusú művészekkel, mint Uitz Béla vagy Nemes Lampérth József. Nemes Lampérth tragikusan rövid, ám annál intenzívebb pályafutásának egyik korai darabja az expresszív naturalista stílushoz köthető Konyhacsendélet, amely feltehetően azonos azzal a művel, mellyel a festő először szerepelt a nyilvánosság előtt a Művészház 1910-es téli kiállításán. Nemes Lampérth egyedi látás- és festésmódjának minden lényeges eleme és erénye megfigyelhető már ezen a festményen. A zöldségekből, csuprokból, üvegpalackból álló, tehát tárgyi vonatkozásaiban meglehetősen egyszerű kompozíciót bővérű festőisége teszi vizuálisan izgalmassá. A képfelület egésze nagy impulzivitásról árulkodik: vaskos és nyers erejű, a formák jellemzésében sommás, de pontos ecsetvonások egymásra halmozódó nyalábjaiból képződik meg a kéregszerű faktúra, amely mintha eruptív folyamat során kihűlt anyagként rakódott volna le a hordozó felületen. A festői lendület kizárólagos médiuma a szín, tartalma pedig a látvány mentális rétegekig hatoló plasztikus színélményei, amelyek – Kállai Ernő szavait idézve – „a lehető legnagyobb fokon anyagi ténnyé vaskosodott vitalitás erejét árasztják magukból”.
en
