A Bacchanália című kompozíciós vázlaton kis méretben szemlélhetjük Hans Makart jellemzően monumentális nagyságrendű műveinek dekoratív stílusát, a bécsi akadémizmus ünnepelt ízlés- és divatformáló képviselőjének alkotói munkáját. Makart az érzékiség virtuóz képességű festője volt, aki számára a klasszikus mitológiai témák – amelyek az uralkodó réteg kulturális reprezentációjának konvencionális hordozói voltak a korban – többnyire inkább csak alkalmat szolgáltattak az ideálisan szép emberi, főleg női test igézetesen vonzó festői kompozíciókban történő színreviteléhez. A vázlat egy ugyancsak hagyományos témát, Bacchus (a bor és a szent mámor istene, görög nevén Dionüszosz) ünnepét idézi fel. A frízszerűen komponált jelenet egy központi elem, az ivócsészét tartó istenség és az őt átölelő nimfa alakja körül rendeződik el, kétoldalt egymást kiegyensúlyozó, a síkot ritmikusan tagoló mozgalmas csoportokkal, Bacchus kísérőivel. A háttal ábrázolt nimfa a legplasztikusabban megformált figura az oldottan egymáshoz kapcsolódó alakok játékában, s ezáltal a pillantás fókuszába kerül lágyan elomló, fehér drapériával övezett mezítelen teste. Makart társadalmilag előkelő rangú festészetének csúcsát jelentették historizáló művei mellett a bőség, a jólét és a gazdagság különféle allegorikus ábrázolásai, melyek tékozló szellemisége a vázlatos Bacchanáliában is felvillan, s amelyek az ornamensszerű emberi alakokkal a későbbi szecesszió szépségkultusza felé mutatnak.
en
