Lotz Károly méltán hÃres, finom szépségű aktos kompozÃciói közé tartozik a festmény, amely az alvó táncos- vagy bacchánsnÅ‘ témájánál fogva a 19. századi akadémiai hagyománynak egy magas szÃnvonalú, jellegzetes példáját nyújtja. A vázlatos könnyedséggel megfestett kép sötét háttere elÅ‘tt megkapó elevenséggel ragyog fel az álomba merült nÅ‘ mezÃtelen teste, amelynek lágyan elnyúló, öntudatlanul is kecses alakját a kép fekvÅ‘ formátuma is hangsúlyozza. A motÃvumot nagyon hasonló méretű és beállÃtású variációkban többször is feldolgozta a művész az 1880-as években, amikor több világi falképmegbÃzása volt. Az attribútumai – csörgÅ‘dob és tigrisbÅ‘r – mellett alvó bacchánsnÅ‘ mint kerettéma összefügg a művész mitológiai tárgyú freskóival, melyek kapcsán tanulmányként vagy önálló képként készülhettek az itt láthatóhoz hasonló művek. A témájában antik eredetű, erotikus figura a reneszánsz és klasszicista Vénusz- és nimfaábrázolások kései leszármazottja.
en