A leveles ágak használata a még nem ülepedett boglyák alkalmával volt jellemző, elsősorban a szélkárok megelőzésének céljából.
A szénarakodó oldalfalazat nélküli, gerendavázas melléképület típus, melyet a 20. századtól jellemzően cseréptetővel láttak el. Alkalmanként a sarjú tárolására is szolgát. A gazdaságok jellemzően a boglyák, kazlak tartalmát igyekeztek hamarabb hasznosítani. Ezen épülettípus a régióban jellemzően a települések szélén kerülnek elhelyezésre, olykor csoportosan állították fel őket a réteken.
A fotó rögzítésének alkalmával Paládi-Kovács Attila az MTA Néprajzi Kutatóintézet kutatójaként Diószegi Vilmossal (1923-1972) folytatott közös gyűjtést Észak-magyarországi településeken, 1969 szeptemberében.
en
