A szénaszárító állványt különösen vetett takarmányok szárítására használták. Könnyen összeállítható, 3 lábból és 1-1 oldallécből áll. A mai Magyarország területén kevéssé jellemző, elsősorban az Alpok, és a Kárpátok vidékén mutat nagyobb elterjedtséget.
A fotó rögzítésének alkalmával Paládi-Kovács Attila az MTA Néprajzi Kutatóintézet kutatójaként Diószegi Vilmossal (1923-1972) folytatott közös gyűjtést Észak-magyarországi településeken, 1969 szeptemberében.
Az alkotó gyűjtött adatait kandidátusi értekezésében dolgozta fel: Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság rétgazdálkodása. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1979. 541.p.
en