A képen a Száz éves az "árukereskedelem iskolája" című kiállítás fali vitrinjei és asztali tárlói láthatóak. Budapest Székesfőváros 1886-ban nyitotta meg első kereskedőtanonc iskoláját, melyet még hat követett. ezek az iskolák elődei voltak a Szász Ferenc Iparcikk Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskolának. A tanonciskolákat a felső kereskedelmi iskolákban helyezték el a következő szakosításban:
általános - II. kerület, Ponty u. 03.
műszaki, vas, papír, bőr - VI. kerület, Nagymező u. 01.
divat, textil - VI. kerület, Izabella u. 46.
továbbképzés - VII. kerület, Kertész u. 03.
fűszer, textil - VII. ker., Rottenbiller u. 35.
drogista - VIII. kerület, Vas u. 09.
divatáru - IX. kerület, Mester u. 56.
A szervezet kereskedelmi oktatás kezdeti formája a vasárnapi iskola volt. Az elsőt 1830-ban alapították pesti kereskedők. Vasárnaponként 5 órában tanítottak. A tanulók délelőtt közösen tanultak vallástant és szépírást, a délutáni órákban osztályonként német nyelvet, helyesírást, kereskedelmi számtant, stilisztikát, földrajzot, váltójogot és könyvelést. A vasárnapi iskolából fejlődött ki a tanoncoktatás. A kereskedők kötelesek voltak 12. életévet betöltött inasaikat tanonciskolába íratni, ahol azok 3 évig heti 6-9 órában olvasást és fogalmazást, földrajzot, kereskedelmi számtant és irodai munkálatokat, könyvvitelt, váltóismeretet, szépírást tanultak, tanítás előtt és után a boltban dolgoztak. munkaidejük napi 10-12 óra volt. az iskola elvégzése után az inasból segéd lett, majd idővel önálló kereskedő. 1857-ben nyílt meg az első akadémiának nevezett középfokú kereskedelmi iskola Pesten. Az "árukereskedelem iskolája" többszöri szabályozás után 1893-ban lett önálló szervezet. 1895-ben felsőkereskedelmi iskola néven egységesítették a különböző elnevezések alatt működő iskolákat (megteremtették a középfokú kereskedelmi szakoktatás rendszerét). Az 1920-ban három évfolyamról négyre bővített felsőkereskedelmi iskola alsó tagozata a közvetlen bolti kereskedelemre nevelt, a felső közgazdasági pályára készített elő. ugyanebben az évben alapozták meg a felsőfokú kereskedelmi oktatásrendszert a Budapesti Tudományegyetem mellett felállított önálló egyetemi Közgazdaságtudományi Kar kereskedelmi tagozatával. A felnőtt szakmai képzést esti szaktanfolyamok segítették. 1945 utáni időszakot az útkeresés jellemezte. Az 1948-ban egyesített budapesti szakiskolákat 1950-ben átvette a Munkaerőtartalékok Hivatala. Ez lényegében a kereskedelmi szakképzés megszüntetését jelentette. 1954-ben újra indult a tanulóképzés. Az ekkor létrejött Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium Tanuló iskolája - később Budapest Főváros Tanácsa kereskedelmi Tanuló iskolája, majd Iparcikk Tanuló iskolája 1955 őszén költözött a VIII. kerületi Szörény utca 8. szám alá, a egykori neves "Százados úti polgári" épületébe. A gazdaságirányítási rendszerben 1968-ban bekövetkezett változások jelentős előrelépést hoztak a kereskedelmi szakoktatási intézmények életébe. Az 1969. évi VI./szakmunkás/ Törvény a szakmunkásképző iskolákat a középfokú iskolák rangjára emelte. az 1980-as évekre a létszám a szakmunkásképző tagozatán 2500-2600 fővel hullámzott, a középiskolát végzetteknél 250 fő körül alakult, a szakmunkások középiskolájában elérte az 500 főt.
en
