A Globus Konzervgyár által gyártott konzerv készételek reklámnyomtatványa.
A villamosplakáton különböző konzervek masíroznak egymás után, jobbra egy nő és egy férfi munkás integetve üdvözli őket.
Gönczi Gebhardt Tibor (1902–1994) alkotása. A Plakát és címke Nyomda, Budapest terméke.
A plakát jól illusztrálja, hogy a korszak elfogadott ideálja az egyszerűen – overallba, vagy fejkendővel kiegészített olcsó ruhába – öltöző dolgozó (lehetőleg sztahanovista) nő. A könnyűipari dolgozók két műszakos munkarendje miatt már az ötvenes évek második felétől előirányzott terv volt, hogy a nők otthoni munkavégzését háztartási gépek gyártásával, konzerv- és készételekkel könnyítsék meg. E szándék korai dokumentuma például Gönczi Gebhardt Tibor : Már 36-an vagyunk! (1950) villamosplakátja.
A nagyvárosokban a munkahely és a lakóhely olyan messze volt egymástól, hogy a kettő közötti táv megtétele csak közlekedési eszközzel volt megoldható. Az ipar és a kereskedelem korán felismerte a tömegközlekedési eszközök által nyújtott reklámlehetőségeket. A közlekedési eszközökön elhelyezett plakátok nagy előnye, hogy sokan látják őket és zárt térben jelenik meg. A reklámot szemlélő több figyelmet szentel a reklámüzenetre. A villamosplakátokra is azok az általános követelmények voltak jellemzőek, mint az utcán megjelenő társaikra: a kevés, de kifejező szöveg, (lehetőleg szlogen vagy versike, márkanév) és a hatásos képi megjelenítés, melyet a jó színválasztás is kiemel. Mérete miatt (kb. 18x24 cm; 24x36 cm) kevésbé alkalmazható rajta a nagyplakátokon hatásos színformákkal komponált ábrázolásmód, ugyanakkor ez a műfaj a részletezőbb, képszerű ábrázolást jobban elbírta, anélkül, hogy a plakát édeskéssé, giccsessé válna.
en
