Fehér keretben, fekete háttér előtt, piros és fehér felirat, jobboldalon pedig egy viaszpecsét képe.
Nagyigmánd község közelében 1862-ben kútásást folytattak és így találtak rá a később Igmándiként elhíresült forrásra, amire Schmidthauer Antal gyógyszerész kútvállalatot épített. Az Igmándi keserűvíz védjegyet viszont már a fia Schmidthauer Lajos jegyeztette be.
A második világháború után a termelés igen lassan kezdődött meg, 1949-ben az állam tulajdonába került a forrás és először Gyógyvíztermelő Vállalat kezelésébe került, majd 1964-től a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV) vette át. 1989-ben pedig végleg bezárták.
en
