Állami Biztosító, kártyanaptár 1984
A képen egy szőke hajú, piros fejpántos, ruhátlan nő áll, aki az Állami Biztosító emblémával takarja magát.
A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Nem egyedi esetként még az ÁFÉSZ, a Centrum Áruházak, vagy ahogy ezen a lapon látható, az Állami Biztosító is meztelen nővel reklámozta magát. (A reklámozás ezen módja is a kor lenyomatának tekinthető.)
Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. A képen látható modell hasonló beállításban hirdeti a Centrum Áruházat is.
„Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3).
A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat.
A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere.
A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak.
Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben.
(Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5)
A magyar biztosítás története
A XIV. században Magyarországon a céhek létrehozták a pénztári alapot. A tagok részére a felhalmozott pénzalapból árvasági, temetkezési, öregségi, betegségi, özvegyi segélyt nyújtottak a tagoknak illetve hozzátartozójuknak.
A gabonaszállítás hatására Magyarországon is elérhetővé vált a XVIII. században a szállítmány biztosítás, mely a Rév-Komáromi Hajózást Biztosító Társaság létrejöttét eredményezte. A hazai biztosítási piac alaptulajdonsága volt a külföldi tőke aktív jelenléte. Ez a jelenlét a gazdaságunk elmaradásának volt köszönhető. Az első biztosítási társaságot Magyarországon 1831-ben alapították meg Triest Általános Biztosító Társulat pesti képviseletével.
A modern magyar biztosítás
Magyar tulajdonban lévő társaság 1857-ben alakult Első Magyar Általános Biztosító Társaság néven, ebben számos főnemes, főrend, és egyházi vezető vett részt köztük Deák Ferenc is. 1858-ban elteltével megalakult a gyári viszontbiztosítási egyezmény a Generali vezetésével. Magyarországon 1860-ban 8 társaság, 1895-ben 12, 1900-ban 18 biztosító működött. 1913-ban 114 biztosító vállalat, 1938-ban 49 magánbiztosító társaság működött hazánkban.
A világháború közötti folyamatok
A háborúk sajnos akadályt szültek a fejlődésnek, a világválságot követő pénzromlás a biztosítók állományait teljes mértékben felszámolta, ennek hatására a bizalom is eltűnt. 1946-ban újraszervezték állományukat és helyre álltak a biztosítók. 1948-ban a biztosítási piacot állami irányítás alá vonták.
1949. június 20.: az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat (ÁB) alapítása
1986-ban elfelezték a magyar Állami Biztosítót, nem függetlenül a szintén akkor létrehozott kétszintű bankrendszertől, és a különböző piaci reformpróbálkozásoktól. A lakás- és életbiztosítási állományt a ma Aegonként ismert Állami Biztosító, a gépjármű- és vállalati biztosításokat pedig a ma Allianzként ismert Hungária Biztosító vitte tovább. A két biztosító egykori erőfölényének utóhatásai évtizedekkel a szakadás és a privatizáció után is érződnek a biztosítási piacon.
(Forrás: https://www.biztoshely.hu/magyar-biztositas-tortenete.html)
en
