museum-digital
CTRL + Y
en
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Kereskedelemtörténeti dokumentációs gyűjtemény (KD) Aprónyomtatványok_Csomagolóanyagok (KD) [J128]
Skála reklámszatyor (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-SA)
Provenance/Rights: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum / Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (Nagy Géza) (CC BY-NC-SA)
1 / 2 Previous<- Next->

Skála reklámszatyor

Cite this page Data sheet (PDF) Canonical version (record) Calculate distance to your current location Mark for comparison Graph view

Description

Húsvéti Skála reklámszatyor az 1980-as évekből.

Az 1980-as években nagy újdonságnak és ritkának számított a "nejlonszatyor"-nak nevezett műanyag táska/reklámszatyor. A képen a reklámhölgy a cégtől kapott feliratos pózol, húsvéti kosarában Skála emblémás tojások láthatók.
Az évtized közepén ennek a reklámhordozónak a jelentősége még mindig nem volt tisztázva. A reklámszatyor hirdetési értékével a Magyar Reklámszövetség Propagandista szakosztályának keretei között működő Reklámkritikai Fórum is foglalkozott, 1986-ban elemző vizsgálatot folytattak többek között e témában is. Közel 200 vállalat szatyrait vizsgálták meg. Megpróbálták e média ismérveit összefoglalni, szerepét behatárolni. Azt fogalmazták meg, hogy a reklámszatyor a médiastratégia kiegészítő eszköze kellene, hogy legyen. A "merítésből" kiderült, hogy a szatyrok megrendelését többnyire a propagandisták intézték, nem mindig végiggondolt célkitűzésekkel, e reklámhordozó specifikumainak (minimális szövegfelhasználás, vizuális motívumok, jól felismerhető logók, figyelemfelkeltő színek használata, teherbírás, alkalmazhatóságuk) figyelembe vétele nélkül.

(Forrás: Frank Erika: Mi van a hazai reklámszatyrokon kívül? Propaganda. Reklám, 1986/2,3, 25-26.)

Az ÁFÉSZ a rendszerváltás előtti Magyarországon elterjedt, elsősorban a vidéki boltokat üzemeltető szövetkezetek egységes neve, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet rövidítése. Területileg és helyi szinten is több ÁFÉSZ működött, de például szövetkezetekbe tömörültek a fodrászok, cukrászok, cipészek stb. is.
1976-ban nyitotta meg kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, majd a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal való fúziót követően megalakult a Skála-Coop Közös Vállalat. Háziasszonya éveken keresztül Komjáthy Ágnes („Skála Ági”) volt.

A Skála-Coop (köznapi nevén Skála) a magyar kiskereskedelem jelentős szereplője, magyar vállalat.
Az első áruházukat, a Skála Budapest Nagyáruházat 1976. április 3-án nyitották meg, a második bolt, a Fehérvár Áruház megnyitására két évvel később, 1978. április 1-én került sor, innentől kezdve pedig sorra épültek az áruházak országszerte. A Skála-Coop első igazgatója Demján Sándor volt, aki merőben új kereskedelmi filozófia alapján vágott bele az új áruház létrehozásába. E döntésével nem kis kockázatot vállalt, hiszen fel kellett adnia a Gorsium ÁFÉSZ vezetőségi helyét az új vállalkozásért.

A nyolcvanas évekbeli reklámhordozókon – így a zacskókon is – szereplő nők mind fiatalok, öltözékük is ezt tükrözi. Legtöbbször erős sminkben, kiegészítőkkel, ékszerekkel felékesítve jelennek meg. Gyakran tűnt fel ugyanaz az az arc különböző reklámokban, azért is, mert a nők, akik mellékállásban modellkedtek, maguk készítette sminkben és ruhában álltak a kamera elé: a kialakuló manökenszakmában nem volt mindegy, hogy melyik modellnek milyen a ruhatára.

Material/Technique

Műanyag

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Object from: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum országos szakmúzeum, melynek gyűjtőköre kiterjed a hazai kereskedelem (kis- és nagykereskedelem,...

[Last update: ]

Usage and citation

The textual information presented here is free for non-commercial usage if the source is named. (Creative Commons Lizenz 3.0, by-nc-sa) Please name as source not only the internet representation but also the name of the museum.
Rights for the images are shown below the large images (which are accessible by clicking on the smaller images). If nothing different is mentioned there the same regulation as for textual information applies.
Any commercial usage of text or image demands communication with the museum.